Nem túl jó előjelekkel indul az este, ugyanis édesanyám szerint ez egy borzasztóan rossz és drága hely, ők a megtekintett előadás alkalmával semmit nem rendeltek, Mivel mi éhesen érkezünk, ezért szó sem lehet arról, hogy nem rendelünk az étlapról. Helyet foglalunk feltehetően az utolsó sorszámú asztalnál, de szerencsére innen is látható a színpad. Ez ugyanis egy étterem, telezsúfolva asztalokkal, ahol közben vicces emberek szórakoztatják a nagyérdeműt. Asztalunkhoz még egy pár érkezik, akikkel helyet cserélünk, különben egymás feje felett tudnánk csak átbeszélni. Az étlapon szereplő ételek nem tűnnek ijesztően drágának Nem nagy a választék, de az ugye nem baj, ha amúgy a felszolgált ételek elsőrangúak. Meleg főételek helyett inkább a rágcsálni valóra és előételre szavazunk, így rendelünk egy nachost és egy mediterrán tálat, miután kivárjuk a pincér érkezését, ami nagy türelmet igényel.

A tapas hozza azt amit ígér, ízre Serrano a sonka és Chorizo a kolbász, a kenceficék viszont olyan semleges ízűek, jellegtelenek. A nachost akár bármelyik multiplex moziban rendelhettük volna, de legalább szép nagy adag, meg sem bírjuk enni. A pincér azonnal kérdezi, kétféle szósszal kérjük-e, rávágjuk ,hogy persze, aztán a számlán látom csak a felszámolt extra tételt a szervízdíjjal együtt. A végösszegért egy jobb étteremben is elfogyaszthattunk volna egy komplett vacsorát, ami így elég sok ahhoz képest, hogy csak előételt fogyasztottunk. A hely mentségére legyen mondva, a műsor színvonalas és szórakoztató. Nekem szinte teljesen új a stand up comedy műfaja, és bejön, de jobb lett volna a műsort hagyományos színházi keretek között végignézni

hely: 3

ízek: 3

kiszolgálás: 3

ár-érték: 2

Elhűlve a hollókői lehúzós árakon, ahol esőben és jeges szélben kirándulunk, inkább úgy döntünk, egy erdőszéli csárdában ebédelünk, amit idefelé az út mellett láttunk. Megbújik a fák között, Belépve inkább kocsmahangulata van, de barátságos ebédlőrész fogad bennünket faasztalokkal, falra erősített népi motívumokkal hímzett háttámlákkal, szekérkerék csillárral, festett köcsögökkel és a többi megszokott dologgal. Ami otthon bántó lenne, az itt hangulatot ad. És szinte tele van a hely, ami jó konyhát sejtet. Barátommal jókai illetve vadhúsból készült bablevest kérünk bográcsban, Luca húslevest eszik és kakaós palacsintát. A levesek kitűnőek, tartalmasak.  A parasztkolbász az parasztkolbász, a csülök is csülök és nem pl. gépsonka, mint egyes helyeken. A lében megáll a kanál, olyan sűrű,. Egy csöppet sósak az ételek, de amúgy semmi okunk panaszra, hamar, jó étvággyal és gyorsan kikanalazzuk az ételt. friss fehér kenyeret fogyasztva mellé. Nekem bejön, hogy rendes szóda is kapható édes löttyök és üveges ásványvíz mellett, bár lehetne szénsavasabb.  Kellemes csalódás a hely itt a semmi közepén. Az árak elfogadhatóak, a kiszolgálás az elején lassú, aztán magára talál a pincér miután felvette velünk a kapcsolatot. Csak javasolni tudom az éttermet, ha valaki éhesen errefelé autózik és békességben elfogyasztana egy kiadós ebédet.

hely: 4

ízek: 4

kiszolgálás: 4

ár-érték: 4

Igaz, ez nem étterem, de írnom kell róla. Semmi különös, csak egy kocsma. Idétlen névválasztás. Most akkor kávézó vagy söröző? Maradjunk a kocsmánál. Szombat esti biliárd partiiig még volt egy órácskánk, a kocsit a Közgáz mögött letéve fázósan ballagva akadt utunkba a hely. Rövd hezitálás után beljebb kerültünk. Barátságos kocsmahangulat fogadott bennünket. Leültünk az egyik apró asztalhoz. Szinte azonnal tudtam ,ez az én helyem. Nem puccos, nem rongyrázós, de nem is késdobálós, hangulatos, visszafogott fényekkel, meleg fabútorokkal, a kínálatot mutató kis táblákkal, fent a galéria még szűkösebb, talán 3 asztalt számoltam. Az italválaszték bőséges, sörből mindenképp, borból hozza a minimális kötelezőt, és sokféle pálinka is van. Ételből csak néhány rágcsa van illetve melegszendvicsek. Itt látok először shot elnevezésű, 4 centes mini koktélokat.

Én bort rendelek és sonkás melegszendvicsit, párom mézes meggyes pálinkával nyit, aminek már az illata is kiváló, aztán mellé két shot-ot is legurít. Az egyik vodka málnaszörp a másik vodka kökuszlé. Kiszolgálásra sincs panasz, udvarias, mértéktartó mind egy fiatal lány mind egy idősebb úr részéről.

Üldögélünk, beszélgetünk és otthon érzem magam. Olyan megérkeztem hangulatom van. Hajnalig el tudnék itt iddogálni. Tudom ,hogy visszajövünk még.

Semmi különös, csak egy kocsma.

Nem vitás, nagy kedvencünk ez a hely Kecskeméten. Sushi és tapasbár egybeneleve nem hangzik rosszul.. Már leírásuk alapján összecsordul a nyál a szánkban, amikor a tapasokról olvasunk az étlapon, de mi mégis eddig csak a sushi kipróbálásáig jutottunk el, lévén mindketten sushi függők . Azért előtte egy kifogástalan mizo vagy Rho leves bejátszik előétel gyanánt, aztán nincs megállás, jöhetnek a sushi tálak. Minden egyes falat némi rágás után szinte extázist okoz. Nem tudunk betelni az ízekkel. És hozzá a megszokott kiegészítők a wasabi mustár, a gyömbéres saláta és a szójaszósz teszik tökéletessé a gasztro élményt.

Az ételek tálalása is elsőrangú, egy egy róluk készült fotó akár művészi is lehet.

Az étterem Kecskemét főtere mellett található, mindig van egy-két üres asztal, foglalni nem szükséges. A hely belsőépítészeti kialakítása nem egységes, a fények nem kedveznek az intimitásnak, a színek sem passzolnak egymáshoz, de hogy őszinte legyek, az egyáltalán nem érdekel, miközben az ízorgián élvezkedünk. A borok amiket eddig kóstoltunk, szintén kifogástalannak mondhatók. A kiszolgálás kedves, aranyos, közvetlen, tökéletes.

Ár-érték arányban is rendben van a hely. Minden egyes forintért élményt kapunk itt.

Hely: 4

ízek: 5

kiszolgálás: 5

ár-érték: 5

Kecskeméti kirándulásaink során mégis túlcsorduló érzelmekkel, naivan tágra nyílt szemekkel fogadom be egykori városom minden színét, illatát és persze ízét. Az ott töltött 16 év alatt rengeteg élményt szereztem – nem kis részük gasztro kibic mivoltomnak köszönhető. Össze is állítottam egy 5 pontos listát, hogy mely éttermeket szeretném meglátogatni mindeképp.  Ma este farkaséhesen látogattunk el az egyik listázott kiszemeltbe, a BAGATELL étterembe. Ide belépve ízlésesen terített asztalok, kellemes színek és fények fogadtak minket. A pincér elénk sietett és – bár szombat este van, foglalásunk nincs – két asztalt is ajánlott a vacsorához. Kabátunknak fogast sajnos nem láttam, így székeink támláján foglaltak végül helyet. A pincérre kicsit visszatérnék... bár fiatalka volt, tökéletesen alkalmazta a szívélyes kiszolgálás és az intim hangulatot adó távolmaradás egyensúlyát. A választott borok tökéletes hőmérsékletűek és évjáratúak voltak, bár áruk igen erőteljes a maga 700-2400 Ft/dl árával. Egyikünk szarvassült mellett tette le voksát, ami vargánya, burgonyapüré és körte kísérettel kecsegtetett, másikunk pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve (irigységnek hívják ezt az ötletet, mert- bár az ételeket rendszerint elfelezzük a több ízhatás felfedezése érdekében, többször felrótta nekem, hogy - én mindig jobban választok) ugyanazt kérte. Az elmaradt felezés miatti kiábrándultságomból pillanatok alatt visszarántott a fiatalka pincér, aki házi túrókrémet szervírozott pirítóssal, korgó gyomrunk legnagyobb örömére. Szerencsére a főételre sem kellett sokat várni, a jobbnál jobb falatok halomba tornyosulva, szépérzékemet kielégítve érkeztek asztalunkhoz, mindez tűzforró tányéron elkövetve, nehogy a pompás étel idejekorán elhűljön. A szarvas puhán omlott szét számban a mártással összhangot alkotva, melyet a körte a tökéletesség oltárára emelt. A szervírozott burgonyapüré semmitmondó mivolta ráébresztett a „köret” szó jelentésére, mely szerint csak kíséri az ételt, különösebb hatást nem gyakorol az ember lányára. Elmémben ennél a pontnál átfutott, hogy talán krokettel tálalva iciri-picirit fokozhatóbb lenne a mámor. A vargánya jellegzetes ízét sem sikerült felfedeznem a gombában, de azt már megtanultam az itt töltött évek alatt, hogy a Mátrában nőtt vargányát ne próbáljam összemérni az alföldivel, mert utóbbi csúfos vereséget szenved.

A tálalt remekmű mennyiségét tekintve is jól el lett találva, hiszen elfogyasztva azt a teltségérzet bekövetkezett, viszont a túlevés diszkomfortja elmaradt. Végezetül a megtapasztalt ízeket, figyelmet, környezetet figyelembe véve megállapítottam, hogy ár-érték arányban szintén jól vizsgáztak. (Ui.: kérem, ha olvassák ezen sorokat, az ablakok melletti, szűrt fény adó lámpákban cseréljék ki az izzót meleg fényűre. Egyéb hibát nem tudok felróni).

hely: 5

ízek: 5

kiszolgálás: 5

ár-érték: 5

Már régen szerettem volna megmutatni Viknek a Kopaszi gátat, mely számomra példaértékű egységes építészeti szemlélettel jött létre, ugyanis egy építészre bízták az összes épület megtervezését úgy, hogy pontosan nem is tudta, milyen célkora kell ezeket az épületeket terveznie.Diszponiblis terek jöttek létre, melyet idővel belaktak a bérlők. A környezet festői, sétányok kanyarognak a könnyűszerkezetes, változatos formájú, színes faburkolatú épületek között, kétoldalt a Dunával. Lehet itt nagyokat sétálni, piknikezni és a számos helyen jókat enni inni. Mi is beültünk egy kisebb  étterem féleségbe, csak egy könnyebb gyors ízletes étel elfogyasztása reményében. Street food szerű kínálatból választottunk sültkrumplit, tintahal karikát, fűszeres sajtgolyókat.Az ételek jellegtelenek, átlagosak, ráadásul lassan készültek el, ami korgó gyomrunknak nem tett jót, igaz, az éhünket elvertük.Ennél persze jóval többet vártunk e kései ebédtől.  Viszont történt egy igazán emlékezetes dolog is: itt ittam életem első Aperol Spritzét, ami azonnal rabul ejtett kesernyés édes ízével.

Iszogatásra, lazulásra igen, étkezésre nem ajánlanám a helyet.

hely: 5

ízek: 3

kiszolgálás: 3

ár-érték: 3

Mióta vidéken élek, a fővároson vagy átutazom kocsival, vásárolok és olykor kirándulást teszek egy-egy régiójában. Most is így téve végigsétálunk a pesti rakparton a Bálnáig, majd beülünk ott már elég éhesen a Dunára néző vendéglátóipari egységbe. Mivel húsz perc elteltével sem bagózik ránk senki, angolosan távozunk. Egyre korgóbb gyomorral a Fővám tér mögé kerülünk, ahol megláttuk az éttermet. Nekem kissé sznobnak tűnik első ránézésre, de párom határozottan helyet foglal az egyik asztalnál. Bort rendelünk, majd a rövidke étlapot átfutjuk. Ami persze nem baj, hiszen nem attól jó egy étterem, mert százféle ételt kínál. Én kacsakolbászt rendelek és az örök kedvencet, túrógombócot. Akkora adagot hoznak ki, hogy majdnem nagyítót kérek mellé, hogy láthassam. Egy kis vékony kolbászka fityeg a nagy tányéron. Legalább ízlésesen van elhelyezve. Nem találom viccesnek így éhesen a mennyiséget. Éhemet a desszertként kért amúgy finom epres túrógombóc is csak részben veszi el, lévén a három gömböcske kb. két cm átmérőjű. Társam kacsaburgert eszik, az legalább méretesebb. Főleg a mennyiségekhez képest borsos árat nem szívesen fizetem ki. A kiszolgálás visszafogott, udvarias és jó üldögélni a naplementében a csendes terecskén.

hely: 5

ízek: 4

kiszolgálás: 5

ár-érték: 2