Kecskeméti kirándulásaink során mégis túlcsorduló érzelmekkel, naivan tágra nyílt szemekkel fogadom be egykori városom minden színét, illatát és persze ízét. Az ott töltött 16 év alatt rengeteg élményt szereztem – nem kis részük gasztro kibic mivoltomnak köszönhető. Össze is állítottam egy 5 pontos listát, hogy mely éttermeket szeretném meglátogatni mindeképp.  Ma este farkaséhesen látogattunk el az egyik listázott kiszemeltbe, a BAGATELL étterembe. Ide belépve ízlésesen terített asztalok, kellemes színek és fények fogadtak minket. A pincér elénk sietett és – bár szombat este van, foglalásunk nincs – két asztalt is ajánlott a vacsorához. Kabátunknak fogast sajnos nem láttam, így székeink támláján foglaltak végül helyet. A pincérre kicsit visszatérnék... bár fiatalka volt, tökéletesen alkalmazta a szívélyes kiszolgálás és az intim hangulatot adó távolmaradás egyensúlyát. A választott borok tökéletes hőmérsékletűek és évjáratúak voltak, bár áruk igen erőteljes a maga 700-2400 Ft/dl árával. Egyikünk szarvassült mellett tette le voksát, ami vargánya, burgonyapüré és körte kísérettel kecsegtetett, másikunk pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve (irigységnek hívják ezt az ötletet, mert- bár az ételeket rendszerint elfelezzük a több ízhatás felfedezése érdekében, többször felrótta nekem, hogy - én mindig jobban választok) ugyanazt kérte. Az elmaradt felezés miatti kiábrándultságomból pillanatok alatt visszarántott a fiatalka pincér, aki házi túrókrémet szervírozott pirítóssal, korgó gyomrunk legnagyobb örömére. Szerencsére a főételre sem kellett sokat várni, a jobbnál jobb falatok halomba tornyosulva, szépérzékemet kielégítve érkeztek asztalunkhoz, mindez tűzforró tányéron elkövetve, nehogy a pompás étel idejekorán elhűljön. A szarvas puhán omlott szét számban a mártással összhangot alkotva, melyet a körte a tökéletesség oltárára emelt. A szervírozott burgonyapüré semmitmondó mivolta ráébresztett a „köret” szó jelentésére, mely szerint csak kíséri az ételt, különösebb hatást nem gyakorol az ember lányára. Elmémben ennél a pontnál átfutott, hogy talán krokettel tálalva iciri-picirit fokozhatóbb lenne a mámor. A vargánya jellegzetes ízét sem sikerült felfedeznem a gombában, de azt már megtanultam az itt töltött évek alatt, hogy a Mátrában nőtt vargányát ne próbáljam összemérni az alföldivel, mert utóbbi csúfos vereséget szenved.

A tálalt remekmű mennyiségét tekintve is jól el lett találva, hiszen elfogyasztva azt a teltségérzet bekövetkezett, viszont a túlevés diszkomfortja elmaradt. Végezetül a megtapasztalt ízeket, figyelmet, környezetet figyelembe véve megállapítottam, hogy ár-érték arányban szintén jól vizsgáztak. (Ui.: kérem, ha olvassák ezen sorokat, az ablakok melletti, szűrt fény adó lámpákban cseréljék ki az izzót meleg fényűre. Egyéb hibát nem tudok felróni).

hely: 5

ízek: 5

kiszolgálás: 5

ár-érték: 5